462. fejezet

Audrey

Edwin és én egy kis kerek bisztróasztalnál telepedtünk le a kávézó előtt. Meleg, napsütéses nap volt, és mindketten alig vártuk, hogy üljünk a napon és élvezzük a friss levegőt. Rendeltünk pár szendvicset és két pohár jeges teát, a csészéinkben már kicsapódtak a kis vízcseppek, mire az asztalunkhoz értek.

Végighúztam az ujjamat a páralecsapódáson, miközben óvatosan néztem a páromra. Azt mondta, le akarok ülni, hogy meghallja, amit mond nekem, de úgy tűnt, nem szánja az idejét, hogy elmondja.