21. fejezet

– Üljön le – mondta Edwin, és a konyhaasztal felé intett, miközben a hűtőhöz lépett.

Megtettem, amit mondott, ujjaim ösztönösen a szemüveg felé nyúltak. Felvettem őket, és körbenéztem, és elmosolyodtam, hogy hirtelen milyen homályosnak tűnik minden.

– Tényleg ilyen rossz a látásod? – kérdeztem.