153. fejezet

Szó nélkül, hirtelen bevezetett egy oldalajtón, és hirtelen a kertben voltunk. A hűvös éjszakai levegő megkönnyebbülést jelentett a folyosók fülledtsége után. A távolban hallottam a zenekar fojtott hangjait, de boldogan egyedül voltunk.

Edwin, aki visszatette a maszkját, felém fordult. Vigyorogva meghajolt, és kinyújtotta a kezét. – Megengedhetem ezt a táncot, Miss Thatcher?

Nem tudtam nem kuncogni, miközben az övébe tettem a kezem. – Megteheti, Brooks professzor.