Ch. 62: Meglepetésekkel teli csomag Pt. 1

(Alex POV-ja)

A visszaúton kicsit megbeszéltük, hogy mi lehetett ennek a rejtélyes üzenetnek az értelme, de nem volt konkrét elképzelésünk a folytatásról. Nem akartam kimondani, de azon tűnődöm, vajon Scott elder áll-e a háttérben. Úgy értem, mi lenne jobb módja Tyler bácsi elűzésének, mint megijeszteni vagy megfenyegetni a lányát? Ezért tartottam magamban ezt a gondolatot. Nem akartam, hogy Ty bácsi azt gondolja, April nincs biztonságban itt. Nem mintha ekkor el tudta volna venni tőlem, hiszen megjelöltük egymást, de jelenleg a mi kis csoportunkon kívül erről még senki nem tudott. Illetve azt hittem.

Pedig jobban kellett volna tudnom. Amikor kiszálltunk a terepjáróból, apám és Tyler bácsi felszálltak, hogy megszabadítsák az utat a harcosok előtt, míg nekem meg kellett volna ragadnom a hátborzongató dobozt. Bethany velem maradt , beszélgetett valamiről vagy másról, és abban a pillanatban, amikor mindenki elment, izgatottan megragadta a karomat. – Szóval látni akarom! – Látod mit? Zavart pillantást vetettem rá. Fogalmam sem volt, miről beszél, ezért feltételeztem, hogy a dobozra gondol. – Már láttad a hátborzongató farkast. Mindannyian megtettük.” – Nem az, id**t! A jeled!” Gyakorlatilag kiabált, én pedig ledobtam a dobozt, és egyetlen mozdulattal a szájára tettem a kezem. „Psszt! Megőrültél! Ha valaki meghallja, April és én nagy bajban leszünk!” „Ó, kérem. Senki sincs a közelben!” Csak pislogtam rá. Kezdek azon töprengeni, hogy ez a sikkes tényleg egy barom. Úgy értem, a Destiny biztosan megfelel a leírásnak, ahogy az a Fate lány is. De Bethany? Inkább olyan, mintha Zenának és Forrest Gumpnak szerelmes gyereke lenne.