Ch. 21: Gyermekkori traumák

(április POV)

Még mindig Alexet néztem, és próbáltam rájönni, miért olyan rohadt boldog, amikor Wyatt bácsi ismét hozzám szólt. – Április, édes… Hány éves voltál, amikor először műszakot váltottál? "Tizenkét." A válaszom gyors volt, és nem volt kétség vagy habozás a hangomban, ahogy a tekintetem rá szegeződött. Mindannyian csodálkozva néztek rám. "Mi?" Apám ismét sápadtabb volt, mint egy szellem, amikor ezt kiabálta. Wyatt bácsi ezúttal nem sokkal maradt el tőle, bár a hangja egyenletesebb volt. – Édes, biztos vagy benne? – Igen, Wyatt bácsi. Miért?" Atyámra pillantott, aki ezen a ponton teljesen megzavarodottnak tűnt, amikor kérdezett. – Kíváncsi vagyok… Emlékszel, mit csináltál, amikor először műszakot váltottál? – Biztos vagyok benne, apa. Emlékszel arra a napra, amikor a pergő buszsofőr otthagyott az esőben? "Igen?" Apám olyan pillantást vetett rám, amelyben undor és kíváncsiság keveredett. Igen, emlékezett. – Oké, hát…

Flashback….