71. fejezet

Végül sóhajtva hátratoltam a székemet, és felálltam. – Jól van, ti keselyűk – morogtam a sarkamra fordulva. – De semmi ígéret.

Mire elkezdtem Edwinhez menni, a tekintete már elkerekedett, és éppen itta. Láttam, ahogy lekapja a kabátját a szék támlájáról, jelezve, hogy el akar menni – és gyorsan. De még időben elkaptam, megköszörülve a torkom, ahogy odasiettem hozzá.

– Hé.