522. fejezet

– Ööö... Igen – mondta Malakai. – Jó lenne a kávé.

Néhány perccel később hárman ültünk az asztal körül, kezünkben gőzölgő csésze koromfekete kávéval. Megkeserítettem, hátha Malakai itt van, hogy még szart kavarjon. Kicsit égett lefelé, de azért belekortyoltam.

Malakai egy pillanatig körülnézett, mintha nem bírná elviselni, hogy rám nézzen. Bár, hogy ez a félelem, a felháborodás vagy valami más okozta-e, abban nem lehettem biztos. Csak bámultam rá, a kávémat kortyolgatva némán vártam, hogy megszólaljon.