432. fejezet

Örökbefogadó apám arca kivörösödött a haragtól, homlokzata homokvárként omlott össze az árban. Tett egy lépést felém, ökölbe szorítva az oldalát, de Edwin gyorsabb volt. A párom megmozdult, hogy teljesen megvédjen tőle, széles vállai megfeszültek.

Halk morgás dübörgött a mellkasában, egyértelmű figyelmeztetésként. – Hátrálj.

– Ó, akarsz verekedni, nagy ember? – gúnyolódott az örökbefogadó apám, és ujjával Edwin mellkasába bökött. – Tudod, végeztem egy kis kutatást... Utoljára hallottam, hogy összetörtél egy szegény gyerek szemgödrét a ringben, és soha többé nem veszekedtél. Kíváncsi vagyok, megbántasz-e egy idős embert, amiért megpróbált újra egyesülni a lányával.