238. fejezet

Audrey

Utána Edwin vállára hajtottam a fejem, lusta mintákat húztam a csupasz bőrén, és néztem, ahogy a mellkasa emelkedik és süllyed. A hangszórón a klasszikus zene halk töredezései szólaltak meg, a gyertyák pislákoltak, táncoló árnyékokat vetve titkos búvóhelyünk falaira. A levegő még mindig izzadság- és meghittségszagú volt, mámorító és bódító.

Edwin egy szőlőfürtért nyúlt a közeli tálcán, leszakított egyet, és az ajkamhoz hozta. – Nyissa ki – mormolta halk és rekedtes hangon.