166. fejezet
Edwin
Az ajtó Audrey nyomában kilendült a zsanérokon, így döbbenten és zavartan ültem ott.
A hirtelen beállt csend fülsiketítő volt, csak az óra halk ketyegése törte meg a köpenyemen. Felpattantam, és átmentem az ablakhoz, ahol láttam, ahogy karcsú alakja fut végig az utcán, haja sötét zászlóként lobog mögötte a szélben.