125. fejezet

Erőltetettem egy mosolyt, remélve, hogy nem tűnik olyan hamisnak, mint amilyennek látszik. - Jó volt... - hazudtam. - Jól van.

Edwin homloka mélyebbre húzódott, ahogy az arcomat vizsgálta. – Biztos vagy benne? Kicsit megrendültnek látszol. Lepillantott a kezemre, ami az ablaka szélét markolta. – Még remegsz is. - mondta, és hirtelen kinyújtotta a kezét, hogy megérintse az ujjaimat.

Érintésének melege egyszerre volt megdöbbentő és megnyugtató, és éreztem, hogy az interjúból származó feszültség egy része elhagyta a testemet – bár ezt azonnal egy újfajta feszültség váltotta fel, köszönhetően annak, hogy nagy tenyere szétterült az enyémen.