17. fejezet Ez a tested

Amikor Julian kezei felfelé futnak a lábamon, és felemeli a csípőmet, hogy illeszkedjen hozzám, visszatartom a lélegzetem. Teljesen rajtam van, a homloka az arcomra támaszkodik, nedves, finom puszikat ad a nyakamba, amitől megborzongok és felíveli a testem. De a keze határozottan a csípőmön van, és lenyom.

– Lássuk, elég-e két ujj ahhoz, hogy elvigye a farkam? A bőrömnek dörmög, és érzem, hogy ujjai a csípőmbe csúsznak, felfelé haladva a nedvességemig: "Olyan nedves vagy.... Hogy bírtad ki ennyi ideig ilyen érzékeny testtel?" Megvakarom Julian hátát, felemelem a térdemet, és közéjük nyomom a csípőjét. Egyetlen szó sem merészkedik ki az ajkamon, mivel nincs erőm bármit is mondani, csak engedje át az érzéseit, amiket rám hoz. Az igazság az, hogy a testem még soha nem reagált így. Soha életemben nem voltam ennyire nedves. Soha nem akartam még ennyire feladni magam.

- Tényleg, el akarom veszíteni magam a testedben... - mormolja, és érzem a hegyét a bejáratomnál... - Betehetem, Angel?