8. fejezet

dán

Láttam a szemében. Ugyanolyan össze volt zavarodva, mint én, ha nem jobban. Mellettem sétál, szinte kocogva tart, hogy lépést tartson velem, miközben visszamegyünk a házba. Szemei továbbra is alacsonyak maradnak, és a lábára fókuszál, ahogy mozogtunk.

– Foglaljon helyet. - mondom neki, miközben bekísérem az irodába. Nem habozik, mint a Maonshine-ben, és elfoglalja az egyik üres széket. Összeszorított lábakkal ül. Felsőjének ujjai lehúzódtak a kezére. Az arca alázatosan elfordult.