392. fejezet

Éreztem, hogy elhatározásom összeomlik. Nekem is hiányzott. – Oké – engedtem meg. – Mehetünk hozzád.

Edwin arcát megkönnyebbülés borította, ahogy megfogta a kezem, és elvezetett az épülettől. Csendes volt az út a lakásába, a csendet csak az alkalmi szipogásom törte meg.

Ahogy beléptünk az ajtón, nosztalgiahullám tört rám. Minden pontosan olyan volt, mint amire emlékeztem, a kanapén lévő puha díszpárnáktól kezdve Edwin kölnijének halvány illatáig a levegőben.