35. fejezet 35. sz
Emma nem tudta abbahagyni a remegést. Remegés borzongott át rajta, ahogy felidézte Maurice piszkos, ragacsos kezei tapogatózva mindenhol. Izzadt, zsíros húsa rányomta az övét, savanyú, dohos lehelete, bőrének büdös illata… beborították, és hányni akart. Undorító volt, kívül-belül.
Will a kocsija utasülésére ültette. Az öltönyös kabátja köré tekerte, és a lány pajzsként kapaszkodott bele. Még mindig eléggé ki volt mutatva. Will fintorgott, ahogy észrevette.
– Várj itt – motyogta. – Mindjárt visszajövök.