2. fejezet 2. sz

Emma megdermedt. Nem. Biztos hallok dolgokat. Bekukucskált a sarkon, és élete utolsó reménye is szertefoszlott. Matt a szobája ajtajában volt, és a kezeit a szobatársán, Vivian-en feszítette. Vivian felnézett rá, és beletúrt a hajába. A ruhájuk zilált volt. Nem kellett nagy képzelőerő ahhoz, hogy kitaláljuk, mire készülnek.

– Én vagy ő vagyok, Matt – kotyogta Vivian, miközben köröket rajzolt Matt mellkasán. – Én vagy Emma.

– Te vagy az, Viv – válaszolta Matt. – Te vagy az, akivel szeretnék lenni.

Emma szíve összetört, és a folyosóra csöpögött az esővízzel együtt, amibe beleivódott. Visszafojtott egy zokogást, de a hang elszállt. Vivian feje a zaj irányába csattant. Volt tisztessége, hogy egy kicsit megdöbbentnek tűnjön, de aztán felkacagott.

„ Úgy tűnik, van közönségünk. Ki van ott? Talán műsort adunk neked.”

Érzelmek zuhatagja bombázta Emmát. Árulás, harag, szomorúság, tagadás. Mindennél jobban szeretett volna elfutni onnan, amennyire csak tudott. Ez addig nem történhet meg . Biztos rosszul hallottam, gondolta. Ennyi. Ez valami félreértés. Mély levegőt vett, és befordult a sarkon. Vivian önelégült pillantása leesett az arcáról, Matt pedig elsápadt.

– Emma – zihálta Matt. „Én…”

Ó, drágám ! „Úgy tűnik, elkaptak minket. Azt hiszem, ez a legjobb. Itt az ideje, hogy ezt az egészet sugározzuk.” Vivian gonosz csillogással a szemében Emmára mosolygott. Emma tudta, hogy néz ki: szomorú, nedves és megtört nő. És tudta, mekkora örömet érezhetett Vivian emiatt. Vivian Stone hírnevet szerzett az egyetemen. A fiúk szerették, a lányok pedig utálták. Híres volt arról, hogy barátokat lopott és kapcsolatokat bontott fel. Emma úgy gondolta, hogy a szobatársa megvédhette volna. De ez csak egy könnyű célpontot nyújtott neki. Matt jóképű volt, intelligens, gazdag és elfoglalt. Mindent, amit Vivian akart. Emma biztos volt benne, hogy Matt immunis lesz Vivian viselkedésére. Biztos volt benne, hogy az iránta érzett szerelme biztonságban fogja őt Viviantól. Úgy látszik, nem szerette őt eléggé. Vagy talán nem vagyok elég.

– Menjünk be a szobádba, hogy beszélhessünk – próbálta Matt megnyugtatni Emmát. Elvált Viviantől, és intett Emmának, hogy jöjjön közel. Emma tett egy lépést, de Vivian beugrott.

– El kell mennünk Tremaine-hez – javasolta. „Beszélhetünk néhány ital mellett. Nem hangzik nagyszerű ötletnek?”

Újabb szúrás. A Tremaine's népszerű helyi bár volt. Ott találkozott Matt és Emma, és itt volt az első randevú. Vivian tudta ezt. Nemcsak az emberek pasijait szerette meglopni, hanem szerette megalázni áldozatait, amennyire csak lehetett. Ez egy sport volt számára. Ugyanolyan gonosz volt, mint Jane.

– Szerintem ez nem jó… – kezdte Matt mondani.

– Rendben van – vágott közbe Emma. Nem volt szellem a hangjában. Ő egy kagyló volt. De nem engedte, hogy Vivian lássa, mennyire megtörtnek érzi magát. Vagy mondd el Mattnek, hogy mennyire bántotta. – Egy ital remekül hangzik. Mosoly mögé próbálta elrejteni hangjának remegését. Emma nem volt hajlandó megmutatni nekik semmilyen gyengeségét.

„Akkor ez eldőlt. Hadd frissüljek fel, és vegyek pár esernyőt, oké? Vivian megcsókolta Mattet, mielőtt bement a szobájukba. Emma újabb szúrást érzett. Matt rákezdett. A szeme mindenen körülnézett, kivéve az arcát. A falak bezárultak körülötte. Emma csak annyit akart, hogy alávesse magát az érzelmeinek. De nem hagyhatta, hogy bármit is érezzen. Most nem.

– Emma, figyelj… – próbálta Matt mondani.

– Beszélünk a bárban, rendben? Emma összeszorított fogakkal válaszolt. Az öklei összeszorultak az oldalán, és apró remegések remegtek végig a testén. Matt nem mondott mást. A feszültség megnőtt közöttük. Tapintható entitás várt azon a folyosón. Emma életének leghosszabb néhány perce után Vivian sminkkel teli arccal, tökéletesen összevont fürtökkel és egy kis esernyővel jelent meg. Emma észrevette, hogy nem ragad meg kettőt.

– Megtesszük? Matt és Vivian elmentek Emma mellett, ő pedig mögöttük. Leszállt az éjszaka, és a vihar még mindig tombolt. Mennydörgés dübörgött a levegőben, és villámcsapások hasították az eget.

Milyen találó, gondolta Emma.

Megközelítették Matt autóját. Ez egy elegáns ezüst szedán volt. Mindig ügyelt arra, hogy fedett parkolóban legyen. A középiskolai érettségi ajándéka volt a szüleitől, és megőrizte kifogástalan állapotban. Emma a belső fűtött bőrülésekre gondolt, és az első utas oldalához sétált, ahogy annyiszor tette.

– Ó, Emma, nem – gúnyolódott Vivian. – Ez az én helyem.

– Hátul is lovagolhatsz – ajánlotta Matt, és odament, hogy kinyitja neki az ajtót.

– De, Matt – duzzogta Vivian. – Teljesen vizes. Tönkreteszi az autó belsejét. Hagyhatjuk, hogy ez megtörténjen.”

Ez újabb megaláztatás volt. Vivian azt akarta, hogy Emma megküzdjön a helyéért. Ez a játék része volt számára. Szívfájdalmat és érzelmi zűrzavart okozott neki. Emma nem volt hajlandó megadni neki az elégtételt.

– Ti ketten beszálltok a kocsiba. Ott találkozunk.”

– Em… – nyúlt utána Matt. Emma hátrált. Nem tudta elviselni, hogy megérintse.

„Ott találkozunk” – ismételte meg, és elrohant a bár irányába. Futás közben a szíve a bordáin kalapált. Vágyott arra, hogy felszabadítsa érzelmeit, hogy érezze őket.

De nem tehette. Kihasználta, hogy távol van tőlük, és mindent megtett, hogy összeszedje magát. Ne sírj. Ne sírj. Ne sírj. Ez volt a mantrája futás közben. Minden tőle telhetőt megtett, hogy ne vegye észre, ahogy Matt autója elhaladt mellette. Igyekezett nem látni, hogy Vivian hogyan vetette hátra a fejét a nevetéstől, miközben nézték, ahogy rohan a viharban. Hazudott magának, és azt mondta, hogy nem csíp. Zsibbadt maradt a fájdalomtól.

Ne sírj. Ne érezd.

Lábai és tüdeje lángokban állt az erőfeszítéstől, amikor Tremaine-hez ért. Nem egészen egy hónapja Matt ölében fészkelődött, és ünnepelte évfordulójukat. Gyengéden megcsókolta , és megígérte, hogy mindig együtt lesznek. Elmesélte a jövőjükre vonatkozó terveit. És most már teljesen kitörölte őt az életéből. Ekkor döntött úgy, hogy viszonozza a szívességet.

Besétált a bárba, és nehéz volt leküzdeni a nosztalgiát. Imádta Tremaine-t. Az 1920-as évek hangszórójaként díszítették . Gyakran helyi művészek vagy zenészek léptek fel ott. Hangulatos légköre tökéletes volt a tanuláshoz is. Annyi csodálatos estét töltött ott.

Miután ez megtörtént, megígérte magának, soha többé nem teszem be ide a lábam.

Matt és Vivian a kedvenc asztalánál ültek. Emma mély levegőt vett, és odament hozzájuk.

Egymás mellett ültek, üresen hagyva a szemközti helyet a lány számára. Egy ital várt.

– Rendeltem neked egy sangriát. Tudom, hogy ez a kedvenced – mondta Matt. Emma rábámult. Úgy gondolta, hogy szüksége lesz a folyékony bátorságra, ezért egy lélegzetre lehajtotta az italt. Emma azonnali zümmögést érzett. Jó, gondolta. Matt és Vivian meglepődtek, de gyorsan magukhoz tértek.

– Figyelj, Matt – mondta Emma, miután befejezte. „Nincs energiám ehhez. Ha szakítani akarsz velem, hogy továbbra is vigyoroghass Viviannel, az rendben van. Gondoljon arra, hogy szakítottunk.”

Viviant egyértelműen felzaklatta Emma erős akarata. Azt akarta, hogy Emma összetörjön. Látni akarta , milyen fájdalmat okozott neki.

– Nem akartuk, hogy ez megtörténjen, vagy hogy megbántsalak – hazudta Vivian. „Annyi órát dolgoztál, és Matt magányos lett. Egy este társaságban voltam vele. Egyik dolog a másikhoz vezetett, és mi…”

– Lefeküdtél vele? Emma remegett.

– Szerelmesek vagyunk, Emma – tette hozzá Matt. „Mély, szenvedélyes és igaz szerelem. Sajnálom, ha ez túl sok neked.”

– Azt mondtam, nem érdekel – nézett Vivianre. „Akarod őt? Megkaphatod őt." Vivian egyre ingerültebb lett.

„Tudod, ez a te hibád ” – mondta, amikor megpróbálta lerombolni Emmát. „Ha nem lettél volna ilyen szar barátnő, ez soha nem történt volna meg. Úgy értem, nézz rád. Csak dolgozni és tanulni kell. Soha nem próbálsz jól kinézni neki. Olyan prűd vagy. Nem csoda, hogy megunta magát.” Vivian szemében gonosz csillogás villant. Volt még egy dolog, amit megpróbálhatott megtörni Emmát. – Talán tanulnod kellett volna egy-két dolgot attól a laza barátodtól, Sabrinától. Biztosan ismeri az utat az egyetemen, ha érted, mire gondolok. A lány hátravetette és nevetett.

Emma felállt, felkapta Vivian italát, és az arcába dobta.

„ Hogy merészeled? Reméltem, hogy a barátságunk érintetlen marad, de látom, hogy ez lehetetlen!” Vivian felugrott.

– Először is, soha nem voltunk barátok, te hátba szúró nyavalyás! Másodszor, ne hagyd ki a szádból Sabrina nevét. Mondj rólam, amit akarsz, de nem engedem, hogy ott ülj és szart beszélj a barátaimról.

– Csak féltékeny vagy, hogy megkaptam az emberedet!

„Te. Tud. Van. Őt – ismételte Emma . Ekkor már az egész bár őket figyelte. És Emma rájött, hogy nem törődik vele. Megfordult, hogy elmenjen, de Matt megragadta. – Ne nyúlj hozzám!

„ Azt hiszed, hogy el tudsz menni így? – kiáltott rá. – Megpróbáltunk civilizáltan beszélgetni önnel, és így viselkedik?

„ Megcsaltál! Szóval most szakítok veled. Boldog?" – kiáltott vissza. – Elengedtelek, hogy együtt lehess a drága szukával. Gratulálok. Remélem, neked és annak az ördögi szajhának nagyszerű életed lesz!”