57. fejezet

– Gyere be – nyitotta ki közben Cahir az ajtót, én már a bőrébe fúródtam. Kezeim a nyaka körül találtak utat, összeráncolt arcomat pedig a mellkasába nyomtam, miközben az ajtó túloldalán vártam, ki legyen az. Egy újabb szobaszerviznek álcázott bérgyilkos/emberrabló? – Alfa. – üdvözölt egy ismerős hang. Felemeltem a fejem Cahir mellkasáról, és láttam, hogy egy rongyos külsejű Sebastian belép a szobába.

A haja tüskékben kilógott, a ruháit hányásnak látszó kócos ruhák borították, a cipője pedig nem illett hozzá.

– Felvettem a kapcsolatot a szigetért felelős Alfával, és kitakarítottam a parkolót – szólalt meg Sebastian halk és visszafogott hangon, lehajtott fejjel.