28. fejezet
Lassú mozdulatokkal folytatta, amitől szinte megőrültem a hiánytól. Teljesen kihúzta magát, majd olyan lassan tolta vissza, hogy sírtam. Aztán elkezdte felgyorsítani. Minden ütéssel addig fokozta a ritmust, amíg hozzám nem csapódott, kezei a lábamat fogták, miközben majdnem félbe hajlított.
– Az enyém vagy. Hallottam a vicsorgást a mennyei boldogság világából. Szinte elfojtották őket az eksztázis-dalaim. – Az enyém vagy! Bosszúval simogatott belém, mintha a hallgatásom elkeserítette volna.
„A tiéd.” Nyögtem-vágtam-zokogtam, de folytatta a szavak ismétlését. Elengedte a lábaimat, és leereszkedett az ágyra, alkarja feltartotta a súlyának egy részét, ahogy rám esett, arcát a nyakamba temetve.