87. fejezet
Megrémültem... vajon ő fog... miközben Lewis ott állt...
– Ó, Istenem... Ne, kérlek, ne! Megpróbáltam könyörögni, miközben a karom a testem oldalára szorítva maradt, megtagadva tőle a hozzáférést, de nem mintha ez jót tett volna.
"Kuss!" Morgás hallatszott az egész szobában, és mielőtt bármit is mondhattam volna, a ruhám leszakadt. A fájdalmas súrlódástól, amit a testemen okozott, enyhén hallható nyögést váltott ki ajkaimról, ahogy hideg levegő söpört végig a már meztelen húsomon, csak az egyszerű bugyim maradt, és semmi több. Karjaim fedetlen mellemre repültek, miközben próbáltam elrejteni az egyetlen darab méltóságomat, ami még maradt. – Most ne félj, szerelmem. Megparancsolom neki, hogy csatlakozzon, ha nem hagyja abba a harcot! A hangjában nyoma sem volt hazugságnak, és tudtam, hogy az esély felével megtenné. Éreztem, ahogy a szemeim könnybe lábadnak, ahogy az oldalamhoz kényszerítettem a karjaimat, most látható a sokkal görbültebb keretem. – Még nekem is el kell ismernem, hogy jól nézel ki. Alig várom már.