44. fejezet

– Vigyük vissza a cellájába, kegyelmed? A király csak nézett rám, miközben én folyamatosan ökölbe szorítottam és kioldottam a kezemet, ahogy megszoktam a gondolatot, hogy nincs gipsz.

– Nem, ma éjjel mellettem fog aludni! Kikerekedett a szemem, még soha nem feküdtem le a királlyal a hálószobájában. Ó, bizony sokszor megerőszakolt, de soha nem volt a szobájában. Utoljára akkor láttam, amikor megpróbáltam megölni magam, és nem mondhatom, hogy észrevettem a dekorációját.

"Mi?!" Nem akartam a királlyal maradni, nem akartam a közelében lenni, hogy őszinte legyek. "Nem, nem akarom..." A királynak csak rám kellett néznie, én pedig elhallgattam, lehet, hogy egy komor volt az arcomon, de hallgattam.