191. fejezet
Dylan POV.
– Hmm. Halkan dúdoltam, miközben továbbra is hasra feküdtem, az alattam lévő zöld füvön. A friss vágás hatására az illat teljesen beborított, és a napfény, ami elmosódott a bőrömön, kellemes hőt sugárzott át rajtam. Olyan szép nap volt, a szellő meleg és hívogató volt, a levegő pedig úgy tűnt, mintha zümmögött volna a testemen.
Teljes bizonyossággal mondhatom, hogy még soha nem éreztem magam ilyen békésnek, az új világ teljes 5 éve alatt. Nem tudtam nem hagyni, hogy egy újabb zümmögés hagyja el ajkaimat, milyen nyugodtnak éreztem magam, ezúttal azonban egy halk kuncogás hallatszott. Csend volt, de körbenéztem, és mégsem volt a közelben senki.