173. fejezet

- Szent ég... - ziháltam, miközben felböktem a felszínre. – Fagyos – Lewis mélyen kuncogott, miközben hozzám úszott. A lábam a mély vizet tapossa, ajkaim pedig enyhén vacognak.

– Mondhattam volna, de a reakciód túl vicces volt. Az önelégült vigyor miatt a szemem elhomályosult, és gyorsan a fejére ugrottam és a víz alá löktem. Amint visszajött, felém tolta kezeit, és az egész fejemet kifröcskölte. – Gondolom, ezt viccesnek tartotta?

– Igen egy kicsit. Elmosolyodtam és újra ráfröccsentem. Nagyon jó volt egy kis gyerekes mulatság, túl régen tudtam csak nevetni, de Lewisszal nagyon könnyűnek találtam. Volt módja annak, hogy mosolyt csaljon ki belőlem.