169. fejezet

– Tudom. Megint megharapja a fülcimpámat, és egyik karjával felemel a földről, a vállára borít, miközben meghajolva megfogja a mankóimat. Damien gyorsan felmász a lépcsőn, egyszerre kettőt szedve. Keze a fenekem köré fonódott, miközben ujjai hegyei a lüktető puncimnak támaszkodnak.

– Végre egyedül. – motyogja, és leenged a lábamra. A keze gyorsan visszakerül a fejem hátsó részébe. A hajamba csomózva, miközben ajkait az enyémhez csapja. Halk morgás dübörög a torkából.

Elengedve a hajam, felhúzza a pólómat a fejemre, és félredobja. Egy pillanatig eltölt a szemével a fekete csipkemelltartómon és a jobb vállamon végigfutó kötélszerű sebhelyen, és a jobb mellem felé. "Mi történt?" – kérdezi halk hangon.