46. fejezet – Házasodjunk össze.
Belépve az irodájába, becsukta az ajtót, és magához szorította, egyik csípőjét az irodai asztalra támasztva. A lány a lábai között állt, átkarolta. Felemelte a fejét, és sötét karikákat vett észre a szeme körül. Felemelte az ujját, hogy megérintse. – Nem aludtál jól tegnap éjjel? Nem tudott erre válaszolni, nem tudta megmondani, hogy ébren van. „Korán keltem, valójában túl korán. Aztán nem tudtam visszaaludni." "Ó"
– Szóval miért vagy dühös?
Mély levegőt véve lehunyta a szemét : „Hunter, bútorbemutatót nyitsz nekem! Használom az autóját, már a sofőrjét. A te helyedet használom aludni." Megállt, lehunyta a szemét, majd meghallotta a férfi szórakozott hangját. – Szóval dühös vagy, mert az én helyemet, az autómat, a sofőrömet használja… – Nem – szakította félbe. – Az irodaház az enyém volt. És ma reggel rájöttem, hogy ez már nem az enyém. Ezt is az irodai személyzettől!” – Hmm… – Hunter megértette. – Elnézést, cukor. Csak néhány változtatást eszközöltem, majd el kellett indulnom az érkezésed előtt. Valójában meg kellett kérnem Annt és Ava-t, hogy ne mondják el. Mert én magam akartam csinálni." A lány hátradöntötte az arcát, és a homlokát ráncolva nézett rá: – Mondd, mit? "Ez!" – intett egy hozzá hasonló asztal felé, egy irodai székkel. – Azt akartam, hogy ossza meg velem ezt a teret. Félénk mosolyt vetett rá, miközben ezt mondta neki. Abigail egy pillanatra elhallgatott. – Meglepetésnek szánták. „Akarod, hogy megosszam EZT az irodateret? VELED?" Amikor Hunter bólintott, nem tudta, mit mondjon: – De Hunter, nem akarom, hogy miattam megfojtva érezze magát. Nem kell ezt tenned."