37. fejezet Nem menekülhet az irányítása alól

Arlene a középen ülő férfira nézett, aki azonnal magára vonta a figyelmét. Szép arca és rakoncátlan temperamentuma bájos mosolyra húzta vörös ajkait. – Uram, engem keres? – kérdezte a nő. Miközben beszélt, szép karja a férfi karjába tapadt.

– Arlene Woodsen kisasszony? A hangja olyan hideg volt, hogy Arlene egy pillanatra megdermedt. Összeráncolta a szemöldökét, és azon töprengett, honnan tudta ez a férfi az igazi nevét. Mindig is a Lene nevet használta mindenhol. Még akkor is ugyanazt a nevet használta, amikor külföldre ment és visszament. Ha ez a férfi tudta, ki ő, az azt jelentette, hogy nyomozott utána. De nem akarta megerősíteni a valódi személyazonosságát.

– Uram, a nevem Lene. Csábítóan elmosolyodott, és odahajolt hozzá.