21. fejezet

Ott ültem a barátaimmal, és vigyáztak rám, miközben a könnyek végigcsordultak az arcomon, ellenőrizetlenül.

Végül összeszedtem magam annyira, hogy felálljak, felvegyem a könyves táskámat, és bátor mosolyt nyújtsak nekik.

– Kölyök, akarsz nálunk maradni? – kérdezte aggodalmasan Tanya, aggódva az ajkán, ahogy rám nézett, szép arcán az aggodalom. Rachel is felállt, összeráncolta a homlokát, készen arra, hogy megölelje az én nevemben.