137. fejezet 137. sz
Az álomtalan, boldog alvást finom remegés zavarta meg. Emma tanácstalan volt és mogorva, de kipihent. Olyan érzés volt, amit a teste elfelejtett, és belsőleg átkozta azt, aki megfosztotta tőle. Arra számított, hogy meglátja Willt, és kész volt fülelni rá. De Jess volt az ágya mellett. Tolószékben ült.
– Hé – üdvözölte Emma, elfeledve korábbi haragját. Kidörzsölte szeméből az álmosságot, és feltolta magát.
– Hé. Adtak neked valamit, ami segít elaludni?