16. Tizenhatodik fejezet

Juan ekkor mosolyogva kinyújtotta a kezét Wainwright felé: – Mindig örülök, hogy látlak, Wainwright.

– Juan, téged is jó látni, öreg barátom. Wainwright kipattant a döbbenetből, mielőtt megrázta Juan kezét.

Luna Hale letette a tányért, mielőtt odament Willához, aki már felkelt, amikor megölelték: – Nem láttuk tegnap este. Azt hittük, idén nem vesztek részt.