7. fejezet Konfrontáció 2. rész

Tami felkiáltott: "Apa, a nővérem lökte meg anyámat. Láttam, hogy kinyújtja a kezét."

Ezt követően provokatív arckifejezéssel felnézett, de fájdalmasan megkérdezte: "Húgom, miért lökted le anyámat? Miért?"

Miközben Lilyt támogatta, William felemelte a fejét, és az emelet felé vicsorgott: "Te nyomorult, gyere le ide. Hogy nézhetsz még odafent!"

Maggie a mobiltelefonját a kezében tartotta, és lépésről lépésre lejött a lépcsőn.

Lily megragadta William kezét, és erőtlenül megszólalt: "Ne hibáztasd Magot. A házban minden az övé az elvételért, de ha jön egy testvér, meg kell osztania, így ésszerű, hogy nem akarja őt."

Nanny Collins hozott egy forró törülközőt, hogy megtörölje Lily homlokát. Alig volt izzadság. Szíve mélyén azt hitte, most az első kisasszonynak valószínűleg nem lesz mit örökölnie a Johnson családtól. Akár életben marad a háziasszony hasában lévő gyerek, akár nem, az úr valószínűleg semmit sem adna Maggie-nek. Enélkül hogyan lenne még mindig ilyen beképzelt?

Mellett Tami sírt, hogy rontson a helyzeten: "Húgom, te kegyetlen vagy, de amit anyukám a hasában hord, az a kistestvéred. Hogyan tudnád lenyomni a családi vagyon kedvéért?"

Valószínűleg Tami hangos kiáltása miatt vonzotta ide Johnson öreg mestert.

Bradley Johnson egy mankóra támaszkodva odalépett, és azonnal meglátta Lilyt a földön fekve. Egy vértócsa volt a feneke alatt. Az öregember kissé összehúzta a pupilláit, és viharvert, de impozáns hangja volt. – Mi folyik itt?

Tami megvert másokat, hogy megszólaljanak: "Nagypapa, a nővérem lökte le anyámat a lépcsőn. A nővérem nem jött haza tegnap este, és anyám feltett neki néhány kérdést aggodalomból. Aztán lenyomta."

William előtt Lily és Tami a családi vagyon mentségére hivatkozhattak, de Bradley előtt ezt nem merték megtenni. Ezért megemlítette, hogy Maggie nem jött vissza tegnap este.

Johnson öreg mester szenilis volt, és el tudott fogadni néhány modern dolgot, de nem szeretné, ha az unokája kint aludna. Ahogy az várható volt, az öreg kissé összeráncolta a homlokát, és Maggie-re nézett.

Maggie nyugodtan a nagyapjára mosolygott.

"Te nyomorult, hogy tudsz ilyen pillanatban mosolyogni!" William Maggie-nek ordított.

Johnson öreg mester mély hangon megszólalt: "William, először küldje be a kórházba. Más dolgokról később beszélünk."

William csak ekkor esett pánikba, és lehajolt, hogy felvegye Lilyt. – Beviszlek a kórházba.

De Lily megragadta a kezét: – Neked... először bele kell adnod a beleegyezést. Akár meg tudjuk menteni a gyereket, akár nem, ne Magt hibáztasd.

– Lily, hogy... hogy lehettél ennyire hanyag? William a szorongástól verejtékben fürdött.

Miközben a pár szeretetteljesen néztek egymásra, Maggie hirtelen felnevetett.

"Lily, azt hallottam, hogy korai éveidben operaénekes voltál, és most is szeretsz műsort rendezni. Azt hiszem, a régi szokások nehezen halnak meg."

Lily értetlenül nézett Maggie-re. Mit értett? Tudott az álterhességéről? Lehetetlen, a trükkje hibátlan volt, és senki, köztük William sem tudott az igazságról.

Maggie mosolyra görbítette az ajkát: "Néni, hallottál már olyan mondást, miszerint nem lehet farkast fogni anélkül, hogy a gyerekedet ne használnád csalinak. Legalább szülj egy igazi gyereket. Csak egy párnával próbálod megcsinálni?"

Beszéd közben már benyúlt Lily ruhája szegélye alá, és megtalálta azt a párnát. Lily arcot váltott, és a hasára nyomta a kezét: - Mag, mit... mit csinálsz?

– William, William, vigyél be a kórházba, fáj a hasam. Tanácstalanul nézett Williamre. – Vigyen el a város nyugati részén található Benevolence Kórházba. Larson doktor kezelte a betegségemet.

William dühös pillantást vetett Maggie-re, és rávágta: – Engedd el a nénikét.