10. fejezet

3. személy

Sinclair dühös pillantást vetett az előtte álló apró emberre. Úgy tűnt, valahányszor meglátta Ellát, egyre szebb lett, főleg amióta megtudta, hogy a kölykét hordja. Korábban varázslatos zavaró tényező volt, most pedig szinte ellenállhatatlan. Világos bőre, rózsaarany haja és olyan borostyánsárga szemei szinte fémesnek tűntek, ezért nehezen hitte el, hogy ő maga nem farkas. Azonban bármennyire is elragadó volt az illata, nyilvánvalóan nem volt semmi rendkívüli.

– Miért mentél el? – kérdezte Sinclair, miközben éles szemével a lány testét fürkészte, hogy megbizonyosodjon arról, sértetlen-e. Figyelme a lány lapos pocakján maradt, ahol a kölyke biztonságosan pihent. Még mindig érezte az illatát, hallotta apró szívverését, és megmagyarázhatatlan kapcsolatot érzett a kis sejtköteggel.