5. fejezet Visszajött

Miles néhány másodpercig némán meredt rá.

Eközben Samantha a tenyerébe vájta a körmét, hogy ne fedje fel valódi érzelmeit." Jobb, ha nem hazudsz.

Miles kis idő múlva elfordította a tekintetét, és Walterhez fordult. – Visszajött önhöz a rendőrség? Walter hangja komor volt. – Még nem.

Óvatosan Milesre pillantott, és megkérdezte: – Elrabolhatta valaki Ms. Selinát? Hangjából nyilvánvaló volt az aggodalom.

A lány Miles kedves lánya volt. A Franklin családban szép dísz volt, így Miles sok riválisának célpontja lett. Korábban majdnem elrabolták.

Most már nem volt sehol, és még a rendőrség sem találta sehol. Ezért Walter nem tudott nem gondolni a legrosszabbra – valaki elrabolta.

Miles tekintete olyan sötét lett, mint a mennydörgés. "Növelje a munkaerőt és bővítse ki a keresési területet. Szeretném látni őt a mai nap végéig!" "Értem!" Walter hangosan válaszolt.

Érezte, hogy végigfut a hideg a gerincén, amikor rájött, hogy a munkaadója mindjárt lefújja a felsőjét. Miles éppen megpördült, hogy elmenjen, amikor megszólalt a telefonja.

Jelenleg nem volt kedve telefonon beszélni. Kihúzta a telefonját, és éppen vissza akarta utasítani a hívást, amikor rájött, hogy egy ismeretlen számról érkezett.

Felidézte Walter korábbi szavait, Miles összevonta a szemöldökét, és válaszolt a hívásra. Megszólalt egy női hang.- Helló.

Miles ezt hallva gyanakodva összehúzta a szemét. Miért pont úgy hangzik ez, mint az ő hangja?

Átvillant az agyában az az alak, akit aznap délután a repülőtéren látott.- Helló? Van ott valaki? – ismételte Amanda egy idő után kétkedve. Miles magához tért, és ridegen válaszolt. "Igen."

Válasza csak egy szótag volt, így túl rövid volt ahhoz, hogy Amanda felismerje a hangját.

Amanda megkönnyebbülten felsóhajtott, miután meghallotta a válaszát. "Helló. Összefutottam egy kislánnyal, aki megadta a telefonszámát. Biztosan az apja vagy, igaz? Felveheted most?"

Hangja tisztán csengett a fülében, és visszhangzott az elméjében. Minél többet beszélt, Miles tekintete annál hidegebb lett.

Amikor abbahagyta a beszédet, Miles szeme gyakorlatilag jégtömb volt.

Ő az! Évek teltek el utoljára találkozásunk óta, de semmi esetre sem tévesztettem volna össze valaki mással! Amanda Dickerson: végre visszatértél!

Miles erőteljesen csikorgatva a fogát, szándékosan lehalkította a hangját, és megkérdezte: – Hol vagy?

– A Dionüszosz udvarban vagyunk. Itt várunk vele. Eljössz érte az étterembe? Amanda azonnal válaszolt.-Igen. Azonnal odamegyek.

Ezzel Miles megszakította a vonalat, és azt parancsolta: "Hozd az autót. A Dionüszosz udvarba tartunk." Walter nem tudta, miért dühödött fel hirtelen a munkaadója, és igennel válaszolt sietve. Amanda a telefonjára meredt, miközben a képernyő elsötétült. Furcsa, de ok nélkül idegesnek érezte magát. A férfi hangja rekedten csengett. Miért hangzik ismerősen?

Mivel Amanda nem tudott választ találni, abbahagyta a témát.- Nem vagy éhes? – kérdezte Flóra.

Hiszen kint vártak egy ideje. A nő folytatta: "Éhen vagyok. Menjünk be vacsorázni. Kihozhatjuk, ha később megérkezik az apja."

Amanda elvigyorodott. – Rendben, menjünk be.

Ismét leguggolt a kislány magasságába, hogy találkozzon a pillantásával. "Éhes vagy? Akarod, hogy bevigyelek vacsorázni? Apádnak itt kell lennie. Amikor megérkezik, kihozlak. Megteszi?" – kérdezte a nő. A kislány néhány pillanatig vonakodva bámult rá.

– Ha nem akarsz bejönni, itt várok veled. – tette hozzá türelmesen Amanda. Ezt hallva Alvin és Elliot beleszólt: – Veled is várunk, anyu!

Flóra ingerülten a homlokára csapott. "Csak én éhezem itt? Kislány, nem vagyunk rossz emberek. Egyetlen rossz ember sem fog megvenni téged egy drága étteremben! Biztosan te is éhes vagy. Gyere be hozzánk. Nem kell makacskodni." Mindenki tekintete a fiatal lányra esett.

Mivel Alvin és Elliot is éhesek voltak, várakozóan meredtek a kislányra.

Az ajkát harapdálva. a kislány közelebb jött Amandához, és kinyújtotta a kezét, hogy megrángassa az ujját. Aztán óvatosan bólintott.- Nem kell erőltetnie magát – mondta Amanda gyengéden, átlátva a lány gondolatain. A kislány ismét megrázta a fejét.

Ezt látva Amanda szeretettel megsimogatta a fejét. Megfogta a kislány kezét, és bevezette az étterembe.

Flóra fogta a fiúk kezét, és nézte, ahogy a kislány engedelmesen ügetett Amanda mellett. Azt ugratta: "Régebben még óvakodott tőlünk, de mára közel került hozzád."

Sóhajtva kesergett: "Valóban, a jóképű embereket mindig előnyben részesítik."

Válaszul Amanda elvigyorodott, és szorosan megfogta a kislány kezét anélkül, hogy reagált volna Flóra kötekedő szavaira.