15. fejezet

Caleb nézőpontja

Éreztem az illatát, mielőtt valaha is láttam volna az arcát. A farkasom azonnal felüvöltött, az enyém. A szívem megállt a mellkasomban, amikor belépett az ajtón. Lélegzetelállító. Még melegítőnadrágban és egy régi pólóban is ő a legszebb lény, akit valaha láttam. Hosszú lábú, hosszú barna haja lágy hullámokban omlik végig a hátán. Vékonynak tűnik, és a fejemben azon tűnődöm, mikor evett utoljára.

Az illata bódító, jobb, mint a valaha készült legjobb borok. Engem napfényre, kardvirágokra, fenyőfákra és rozmaringra emlékeztet. Olyan illata van, mint az erdőnek tavasszal, tiszta, természetes és az enyém. A farkasom könyörög, hogy jöjjön ki. Gyakorlatilag követeli. A karunkba akarja venni, megfogni és soha el nem engedni.