27. fejezet

Elvezetett egy lépcsőfokon, mielőtt átsétált volna egy dupla üvegajtón. Kiballagtunk egy kertbe, a bokrok rózsákkal voltak befűzve, virágok szórták a mezőt, a kert alja felé egy labirintus, a közepén egy szökőkút volt. Utálom bevallani, de gyönyörű volt.

– Tetszik, szerelmem? – kérdezte a király, átkarolta a gyomrom, és az állát a vállamra tette. Megfeszültem a szorításában, és némán imádkoztam, hogy ne tegyen semmit.

– Nagyon szép, felség. Kijelentettem, hogy próbáltam távol tartani a jó oldalát, kissé elfordította a fejét, és a fülembe suttogott, amitől undorodtam a közelségétől.