130. fejezet

Ezúttal tényleg nem voltam benne biztos. Láttam, amint megverték, összezúzták és véresek voltak, még azelőtt, hogy a király megtalálta volna, de igazából soha nem változott meg minden után. Alig rebbentette meg a szemét, és a büntetés soha nem hagyta abba a hozzáállását.

– Tényleg nem tudom. Még én is hallottam a zokogását az emeletről, szóval csak az isten tudja, milyen hangos lehetett Adriannak. – Van azonban néhány hír. Gyorsan kivettem a telefont a zsebemből, és a most már teljesen sokkolt alfa felé tartottam. – Nem kell hétfőig várnunk, hogy elinduljanak a dolgok.

– Hogy a fenébe érted ezt? – kérdezte, mielőtt elvette tőlem, és a saját zsebébe rejtette. Még én is megdöbbentem, hogy Dylannek megvan, és fogalmam sem volt, hogyan tud cicizni.