18. fejezet – A fenébe is, a sors!
Szemei felpattantak. Eufórikus volt az érzés, hogy ilyen hosszú idő után végre sikerült rendesen aludnia. Elmosolyodott magában, és megpróbálta kinyújtani a karját, amikor eszébe jutott valami.
NEM volt a hálószobában.
Nem tudott tovább nyújtózkodni, mert a karjai halálos szorításban voltak megkötözve. A finom horkolás azt mondta neki, hogy NINCS egyedül. Fokozatosan felemelte a fejét, és észrevette, hogy a legjóképűbb férfi forró teste fölött aludt, akit valaha látott és akivel találkozott. Még mindig aludt, és a testéhez simult.