92. fejezet A végünk
LUCIUS DEVINE
Mindennek vége volt. A fejem lüktetett. Fájt a szívem, és erősen ökölbe szorult a kezem.
Az erkélyen álltam, reménytelen tekintettel az arcomon. Nem, nem voltam reménytelen. Lisát akartam visszaszerezni. Ő az enyém volt, én pedig az övé. És még ez sem szakítana el minket örökre.