252. fejezet
Sándor POV
Berontottam az ügyelet ajtaján, és Benjamin gyorsan üdvözölt.
– Hol van? – kérdeztem feltartva a kezem, hogy abbahagyjam, bármit is akart mondani. Egyszerre éreztem a rettegést és a pánikot, és ez az érzés nem volt különösebben kedvelt. Nem érezném jól magam, amíg nem látom magamnak Miát.