239. fejezet

3 hosszú órával később végre volt egy kis szünetem a napi utolsó órám előtt, ami a harci tanfolyamom volt. Ez volt az az irány, amely meghatározza az egész jövőmet, és a szívem a torkomban volt. A következő órában a diákszobában ültem, tanultam és házi feladatot készítettem az előző órákról.

Még néhányszor hívtam Nant, mióta a társalgóban ültem, de a telefonja folyamatosan a hangpostára ment. Sóhajtottam, és visszadugtam a telefonomat a zsebembe, gyűlölve, hogy figyelmen kívül hagyott engem. Egy részem azon tűnődött, haragszik-e rám, de aztán kivertem a fejemből ezt a gondolatot. Nem csináltam semmi rosszat, így semmiképpen sem haragudott rám.

Jobbra?